Gondoltatok már arra, mire taníthatjuk otthon a Gyerekeinket digitalizáció és tankönyvek nélkül? Nos, amire én jutottam, két Gyerek és a napok óta tartó, önként vállalt házi karantén mellett/után, az az, hogy a Gyerekeknek talán most valami egészen mást (is) meg kellene tanítani, mint amit a szakképzett Tanárnők és Tanár Urak tanítanak Nekik az iskolában, békeidőkben..
Mert nem így képzeltük
Tényleg nem. Sorakoznak a kék közösségi oldalon a mémek, amik a "home office versus/feat. Gyermek otthon tanítása és vagy lefoglalása" mellett vagy ellen kampányolnak, tanítási és tanulási technikákat sorakoztatnak fel, kedves humorba csomagolják a nehézségeket, vagy épp kissé morbid, de vicces módon próbálják oldani a feszültséget, ami lassan már virtuálisan is "tapintható". Ugyanitt jelennek meg a szívet melengető, gyerekek házi tanulószobáját ábrázoló képek, a kreatív anyukák és apukák ötletei a Gyerekek elfoglaltságainak rendszerezéséről és ötletes megoldásairól (Erről is lesz majd egy poszt.). Jó látni, hogy ennyi szülő és gyerek van együtt, erre talán nem is lett volna lehetőség, ha nincs ez a mostani járvány-helyzet.
De nem egészen így képzeltük el a Gyermekeinkkel töltött több időt. Mert van, aki nem tud otthon maradni, mert egy anyának/apának ki kell esnie a munkából ahhoz, hogy a másik dolgozni tudjon, és neki bizony marad az éjszaka, vagy mert az egészet 47 négyzetméteren kell megoldani és nincs udvar, de még egy erkély sem. Olyan is van, aki ebben a pillanatban is azért küzd, hogy mi otthon maradhassunk, vagy egyenesen valaki más életéért. Vagy egyszerűen csak tanácstalan, hogy hogyan is kezdje el magyarázni a sejtosztódást, a maradékos osztást vagy a szófajtant. Persze, közben kellene ebéd is, és ehhez vagy hajnalban kell kelnie valakinek a családban, vagy egyszerre főzni (több napra), mosni, takarítani, tanítani, sebet kötözni, megoldani, hogy 4 gyerek közül 4 rendben legyen, ne unatkozzon, ne ölje egymást, leckét írjon és ne csak a testi szükségletei legyenek kielégítve, de a lelki nevelés se merüljön ki annyiban, hogy "jajnenézzentévét". Mindezt csaknem teljesen bezárva. (Ok, van, akiknek nem kell bezárva lenniük, nekik szerencséjük van.)
Ez nem könnyű. Ezt a részét nem így képzeltük. De akármennyire is nehezen megy a matek, a nyelvtan vagy a kémia, akármilyen nehéz is megoldani a mindennapokat, vannak értékek, amelyeket iskolai oktatás nélkül is átadhatunk a Gyerekeknek.
És legalább ugyanolyan hasznossággal bírnak.
Mit taníthatunk Nekik, ha sem tanítók, sem tanárok nem vagyunk? (De szülők annál inkább!)
Megküzdési technikákat – alkoss, sportolj, nézd más nézőpontból, keretezd át, szerezz partnert
Helyes életvitelt – mindenkinek szüksége van én-időre, a dolgokat elpakolom magam után stb.
Idő- és projektmenedzsmentet: mindennek van dedikált ideje és felelőse, de fő a rugalmasság és az újratervezés képessége (fontossági sorrend felállítása, feladatok priorizálása, célállítás)
Asszertív kommunikációt – nem üvöltöm le a másik fejét, ha valami nem sikerült neki, és nem csak a magam hasznát nézem, számít a másik véleménye is, a win-win helyzet az, ha én is ok vagyok és te is ok vagy…
Udvariasságot, előzékenységet, verbális kommunikációt - meghallgatjuk a másikat is, okosan és tisztelettel kérdezünk és válaszolunk, pontosan fogalmazunk, használjuk az udvariassági formulákat, mint kérem, köszönöm...
A kis dolgok tiszteletét – abban is van szépség, ahogy reggel besüt az ablakon a nap, vagy abban, ahogy a sütemény teteje lassan arannyá barnul…
Beosztást – heti egyszer megyünk boltba, megtervezzük, mit veszünk – ez most nem családi program, hanem szükséges dolog. Nem szórjuk a pénzt felesleges dolgokra, és nem veszünk mindenből 10 kg-ot, hogy jusson másoknak is. Lehet, hogy így csak napi egy kávét ihatunk, de így ihat valaki más is napi egyet.
Munkamorált – nem áll fölöttem a főnököm, én osztom be az időmet, de a munka el van végezve (lehet biztos, hogy jobban is…), mert ez a belső indíttatásom
Segítség kérést - segítséget kérni lehet és kell is, csak tudni kell, kitől és milyen módon, ahogyan azt is, hogy pontosan mi segít
Találékonyságot - egy gyereket nem kell egyfolytában foglalkoztatni (az unalom a kreativitás melegágya), másrészt nem árt, ha tudja, hogy mi mire való, de azt is, hogy mire használható még azon kívül
Érzelmi intelligenciát - empátia, intuíció, ráhangolódás, megértés...
A pihenés képességét – igen, ha elfáradtam, megpihenek, ez nem kiváltság, nem lustaság
Lelki rugalmasságot – el tudok engedni bizonyos dolgokat, tudok alkalmazkodni, tudok küzdeni, ha elbuktam, lesz erőm felállni…
És így tovább.
Mindezt úgy, hogy élünk. Nem egymás mellett, hanem együtt. Példát adva a Gyereknek. Kereteket, szabályokat és szeretetet. Ahogy mondani szokás: szárnyakat és gyökereket.
