Válságkommunikációs tippek Szülőknek, a beszéd szintjén
2020. március 23. írta: Pálóczy Erzsébet

Válságkommunikációs tippek Szülőknek, a beszéd szintjén

 

395ac35cd93506178a9405103ed4eb01.jpg

Gyerekkel válsághelyzetbe jutni a legrosszabb és legnehezebb. Nyilván minden szülőnek vannak arra technikái, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket, nálam az alábbiak működnek a legjobban, a beszéd szintjén. 

 

1. Helyezd a dolgot a bizalom alapjára! (Olyan helyzetben beszélj Vele, amikor csak Rá figyelsz, nincs telefon, nincs laptop, sem TV, tegyen le Ő is mindent! Nézz a szemébe, ha olyan a téma, öleld meg, beszélj megnyugtató hangon!) Fontos, hogy bízni tudjon benned, hiszen a mostani, Beléd vetett bizalma az Ő későbbi önbizalma!

2. Beszélj Vele őszintén, de az ő nyelvén! Ne használj bonyolult kifejezéseket és maradj a témánál akkor is, ha Ő eltérne tőle!

3. Úgy fogalmazz, hogy megértse (ne tudományosan, irodalmi stílusban stb.), keress egy közös pontot!

4. Akármi is a téma, az Ő élettapasztalatából indulj ki!(Egy 3 éves kevésbé fogja érteni pl a vírusok lélekrajzát, mint egy 13 éves...)

5. Amit ki akarsz emelni/meg akarsz értetni, mondd el többször, akár ugyanúgy megfogalmazva! (Akár Vele is kimondathatod többször!)

6. Ha kérdez, válaszolj! (Bármit kérdez is!)

7. Kérdezz Tőle! (A megértést is ellenőrizheted vele.)

8. NE JÁTÉK KÖZBEN akard megbeszélni, mi a gond! (És itt mindegy, hogy Peppa malacosat játszik vagy Minecraft-ot!)

9. Maradj a közelben! (Légy elérhető, hátha nem ülepedett még le azonnal a téma! Lehet, hogy csak napok múlva jön egy kérdés, de Te azonnal reagálj rá!)

10. A tanulságot Ő fogalmazza meg! (Te vezeted a beszélgetést, de vele mondasd ki a lényeget!)

11. Adj neki kapaszkodókat a beszédhez, segítsd a beszélgetést, és időnként foglald össze, hol tartotok! (Pédául: "Ezzel azt akarod mondani, hogy...?" vagy "Én azt szeretem a mindennapjaimban, hogy..., és te?"

12. NE használj ELDÖNTENDŐ vagy egy szóval megválaszolható, túl tágan fogalmazott kérdéseket! (Pl. "Mi volt ma a suliban? Semmi. Ott volt Panni? Nem")

13. Tartsd szem előtt, hogy fél, feszült, nem látja a megoldást vagy csak egyszerűen összezavarodott és nem érti a helyzetet! Tehát légy türelmes, szeretetteljes és higgadt! 

14. Az Ő véleménye is legyen valid, ne csak a Tiéd! (A felelősség ettől függetlenül Rád hárul, bármi történik is! Hiszen Te vagy a felnőtt!)

15. Te irányíts! Nem a barátja vagy, hanem a szülője! Tiéd az utolsó szó!

 

 

...és az apró betűs rész...

A Gyereknek éreznie kell, hogy ebben most EGYÜTT vagyunk benne

Bármiről is szól a válsághelyzet! "Megoldjuk", "kitalálunk valamit", "rendben leszünk" és társai a megfelelő verbális formák a beszélgetéshez. A Gyerek természetes igénye a családhoz tartozás, a csoport, jelen esetben a család része akar lenni, és ezt az igényt verbálisan így tudjuk kielégíteni a Számára. A "MI" érzése biztonságot teremt a lelkében. Ezért fontos, hogy lehessen véleménye, álláspontja, akármilyen kicsi is még. Résztvevője, és ne elszenvedője legyen a helyzetnek és a megoldásnak is!

Keress vagy találj ki egy idekapcsolható személyes történetet vagy MESÉT

Szinte az összes válsághelyzetben használtam már, és eddig még mindig működött!  A Gyerekek számára  a valóság gyakran felfoghatatlan méreteket ölt, hiszen sem elég élettapasztalatuk nincs, sem elég ismeretük a világról, ahhoz, hogy különböző megküzdési technikákat tudatosan használjanak. Ez különösen igaz, ha nagyon apró gyerekekről beszélünk. A mesék azonban kétélű fegyverként is a rendelkezésünkre állnak.

Egyrészt segítenek, hogy átadjunk valami olyat a Gyereknek, amire nekünk magunknak esetleg nincs is szavunk, nem szívesen beszélünk róla, nem tudjuk, hogy fogjunk neki stb. Ilyenkor hasznos a helyzetre vonatkozó mese, amit magunk is kitalálhatunk akár. 

A saját magunk által kitalált  mesék abban az esetben is segítenek, ha a Gyerek nem akar vagy tud beszélni az adott problémáról. Ilyenkor azonban véletlenül se direkt tartalmú, tanulságot tartalmazó vagy egyenesen tanmesét mondjunk neki! Ellenkezőleg! Ő ne érezze, hogy a mese a problémára fókuszál, de tartalmazzon megoldandó helyzetet! A legegyszerűbb, ha a főhős egy hasonló problémával küzd, mint a mi kis hősünk, de nem ugyanazon a síkon. Mindenképp vonjuk be a Gyereket a megoldásba!

Például:

alaphelyzet: Léna nem akar enni, valószínűleg fél megkóstolni egy ételt, hányásos betegségen van túl és fél stb.

mese: A Kismókus hasára süt a nap! Reggel van! Kismókus kipattan az ágyból, nagyot nyújtózik és már indul is a konyhába, hogy megigya a kakaóját. De jaj, a  konyha előtt elsuhant egy nagy szürke árnyék, eltakarva  a napot Kismókus elől. Kismókus  megijed és visszaszalad a szobájába. Nem hajlandó kimenni az ajtón.

Ezt még kétszer eljátssza, harmadjára kimerészkedik és belép a konyhába, ahol az asztalon várja a kakaója...Ekkor megkérdezhetjük a Gyerektől hogy szerinte mi történt és mi történik a továbbiakban, és közben akár ételt is készíthetünk neki. (Olyat,amit egyébként szeret.) A többi rajtunk múlik. (Lehet evés közben még beszélgetni a Kismókusról, lehet együtt enni, eltervezni, hogy mit főzzünk ebédre Kismókusnak stb.)Ez jó eséllyel "kibeszélteti a problémát is és megteremti a megoldást is, ami így biztosan személyre szabott lesz.

A másik esetben azt kell szem előtt tartanunk, hogy  a Gyerekek  az egyébként máskor is olvasott mesékből is a számukra releváns, lényeges és érthető következtetéseket vonják le, nem ugyanúgy működnek, mint mi, felnőttek. (pl. nem értik a mögöttes jelentéstartalmakat mondjuk a Csipkerózsikában...) Ekkor tehát használhatunk olyan mesét, amiben megjelenik a kezelendő (válság)helyzet, de egyrészt van megoldása, másrészt olyan síkon mozog (Óperenciás tenger, X királyság stb.), ahol nem(csak) a probléma  lényeges, hanem van sok más tényező, ami fantáziavilágot teremt a Gyerek számára.

Harmadszor pedig tudnunk kell, hogy habár nem fognak fel mindent a meséből, a saját világukra vonatkoztatva sokszor a történetek eseményei (amelyeket megért) nagyon is valóságosak. Sokszor a számukra összemosódik a fantázia és a valóság, ezért működhet ez a módszer. (Ha a mesehős megette, én is megeszem stb.) Így otthon érzik magukat a legkisarkítottabb helyzetben is, hiszen van, aki/ ami ismerős belőle. (kórhznál is űködik pl.

 

Csomagold játékba

Mind ismerjük Az élet szép című filmet, amelyben a zsidó apa az elképzelhető legnagyobb mértékű válsághelyzetben a játék és mese egyvelegével oldja a Gyerek feszültségét és félelmét. Az internáló táborba hurcolást egy nagy játéknak állítja be a kisfia számára, és nem megmagyarázni próbálja neki azt,amit a felnőttek is nehezen tudnak felfogni.

Szerencsére ez nemcsak ilyen drámai helyzetben működik, hanem sokkal enyhébb trauma vagy krízis feldolgozásánál is.

Példa: fél a fogorvostól

játék: most bemegyünk, és egy bátorságjátékot játszunk a Doktor nénivel! Az győz, aki nagyobbra tudja nyitni a száját, amíg tart a vizsgálat!

 

Ez nem mindig működik, hiszen ha egy Gyerek lázas, fájdalmai vannak stb. nem tud játszani. Azonban ilyen esetben is jó figyelemelterelésre például. (Igen, bohóckodj a kedvéért!)

 

a kép forrása: Pinterest

 

 

 

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://naplozo.blog.hu/api/trackback/id/tr9915547406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása